Ó, drága Nórám! Nagyon gyönyörű dolgokat írtál le! Nem csodálkozom azon, hogy angyalterapeuta lettél!!! Olyan hihetetlen kisugárzásod van, amit még senkinél sem éreztem! Már akkor is felfigyeltem Rád, mikor a főiskolán megismertelek! Mikor nálatok jártam - néhány alkalommal - mindig kiegyensúlyozott, derűs voltál, még akkor is, ha valami bántott! Mindig is csodáltalak, hogyan tudsz ilyen kedvesen, nyugodtan viselkedni. Szeretettel, Erika (Cspalota)

Kedves Erika!
Nagyon örülök h hallok felőled,és köszönöm kedves szavaidat.
Kívánok neked sok energiát és fényt a jövőben,
szeretettel:
n.

Nekem Tudna segíteni valaki? Nagy gondban vagyok, és csak őrlődöm tehetetlenül.
Történetem: Boldog házasságban élek, egészséges gyermekem van, minden a legjobban ment.
De, volt az életemben egy régi, rövid, de heves szerelem. Kezdetben sokat bántott (ált. isk.-ban), én mégis, néhány év múlva, amikor találkoztunk és belenéztem a szemébe, éreztem belehabarodtam. Ma már saját családja van neki is. Egy rövid ideig találkoztunk, és beteljesült amire vágytam nagyon. a gondom az, hogy a komoly kapcsolataim, az hogy bántott sem volt ahhoz elég erős, hogy kitörlődjön belőlem. Most, amikor néhány év után előbukkant, és írt nekem pár sort, Pl. hogy keresett a facebook-on már korábban, mint a villám úgy csapott belém azonnal. Ami a furcsa nekem, hogy: azon a reggelen döbbenten néztem a leveleimet, mert előző éjjel azt álmodtam, hogy látom, amint nekem írja a levelet, és a szavakra is emlékeztem. A levél tényleg ott volt, és a szavak is stimmeltek. Írtam neki, egy őszinte hangvételű, terjedelmesebb levelet. és tudom, hogy nem szerelmes vagyok, mert nem tudnám elképzelni, hogy vele éljek, vagy hogy hétköznapi dolgokról beszélgessünk, mint pl. a pénz, és hitel. Nekem ő egy sziget, ahol feltőltődöm mindig, és ha ború volt, akkor kisüt a nap, ha sötét volt, akkor világos lesz, ha szürke volt, akkor színes lesz minden. Nem vágyom másra most, csak hogy ha tényleg keresett, vállalja fel, ha érez valamit irántam, és boldog lennék egy életre, ha öreg koromig, havonta olvashatnám az írásait. Nem vágynák többre, csak hogy sétáljunk, és beszélgessünk nagyokat. Üljünk a Tisza-parton, és nézzük a vizet. Szóval nem szerelem, de mégis úgy szeretem, hogy szinte fáj. Nem tudom mit érzek? Lehet, hogy ő valami duálpár féle? Mit tehetek, ha igen? mivel neki is családja van, bár ő vallotta be, hogy mégis keresett, nem merek elé állni az érzéseimmel. félek, hogy mit szól, és nem válaszolt még az előző levélre sem. Azt tudom, hogy nagyon erős amit érzek, és jelenleg felkavarta a nyugodt házasságomat. Rossz belegondolnom, hogy baja eshet, esetleg meghalhat, és remélem, hogy előbb kell elmennem, mert nem bírnám ki, ha látnom kellene meghalni. Szeretnék mellette lenni utolsó perceiben, és fognám a kezét. Az a baj, hogy a komoly kapcsolataim, és a férjem mellett boldog voltam, vagyok, jó volt velük a házaséletünk is, de egyikkel sem voltam olyan felszabadult, olyan örömittas mint akkor vele. Egyszerre féltem, hogy csalódni fogok, és reszkettem azért, hogy hozzám érjen, annyira vágytam rá. Amikor símította a bőröm kezével, azt hittem felrobbanok, éreztem, hogy annyira sok energia szabadult fel, amit mi gerjesztettünk, hogy "az ampermérő is kiakadt volna" Hát ennyi. Remélem tud valaki segíteni, mert nagyon szenvedek.
Köszi a válaszokat